Az alakulóban lévő mexikói kormányról, a Trumppal való várható kapcsolatáról és az olvasás értékéről. Beszélgetés Paco Ignacio Taibo-val, aki történész, több tucatnyi tényirodalmi könyv és regény szerzője, aki az 1968-as diáklázadás véres leverése óta a mexikói baloldal szerves része. 2019 óta áll a Fondo de la Cultura Económica (FCE) élén.
Ön évtizedek óta foglalkozik a világ állapotával: történészként, íróként, aktivistaként. Napjainkban az ultrajobboldal erősödik, a baloldal egy része pedig egyre pesszimistább. Másrészt Latin-Amerikában több országot kormányoznak progresszív politikusok, mint valaha. Milyen időket élünk tehát?
Én mindig a swing logikájában gondolkodom. A hinta felfelé lendül, majd ismét lefelé. Soha nem marad ugyanabban a helyzetben. Uruguayban nemrég a baloldal nyerte az elnökválasztást. Itt Mexikóban Claudia Sheinbaum elnök új kormányának támogatottsága hétről hétre nő. Tehát nem vagyok pesszimista.
Sheinbaum október 1-je óta van hatalmon Andrés Manuel López Obrador utódjaként. A Morena párttal a háta mögött egyértelmű fölénnyel nyerte meg az elnökválasztást. Hogyan sikerült a mexikói baloldalnak ilyen sikeresnek lennie?
Mielőtt López Obrador lett az elnök, a baloldalt többször is lecsapták a győzelemtől. Az emberek erre reagáltak. A korábban hivatalban lévő konzervatív kormányok hatalma a korrupcióra épült. Mi viszont széles frontot tudtunk kiépíteni – olyan széleset, hogy végül nem tudták elvenni tőlünk a választási győzelmet. Összesen négyszer nyertük meg a választásokat, és kétszer vették el tőlünk a győzelmünket. A választási csalás a mexikói politika történelmi állandósága.
Nincs semmi eredendően titokzatos a modellünkben, amelyet valószínűleg leginkább népfrontként lehet leírni. A mexikói lakosság nagy része belefáradt a hagyományos, korrupt és neoliberális projektbe. Ez teremtette meg a sikerünk feltételeit. Ez vezetett először is Andrés Manuel választási győzelméhez. Aztán a hatéves progresszív kormányzáshoz, amelynek sikerei kétségtelenül nagyok voltak. Megvédte szuverenitásunkat, kiterjesztette az emberek jogait, javította a bérszínvonalat és hatalmas javulást hozott az emberek mindennapi életében. És végül a projektünk megszilárdulásáért a Morena földcsuszamlásszerű győzelméért Claudia Sheinbaum jelölttel. Ő Mexikó első női elnöke, és radikális feminista. Vele az „Először a szegények” szlogen „Először a szegény nők” szlogenre változott. Elnöksége alapvetően meg fogja változtatni a mexikói társadalmat.
Sheinbaum választási győzelme tehát elsősorban a lakosság nagy részének szociális javulásán alapult?
Andrés Manuel sikeres hat évén alapul. Claudia az ő örököseként indult, folytonosságot ígért. A mexikóiak elsöprő többséggel szavaztak a korábbiak folytatása és a változások elmélyítése mellett.
Nem is telt el olyan sok idő az október 1-jei hivatalba lépése óta. Meg lehet-e még mondani, hogy Sheinbaum kormánya milyen mértékben adja a saját lendületét is?
Őszinte leszek: unom a találgatásokat. Sheinbaum kormányának első három hónapjában a jobboldal kampányt folytatott, amelyben azzal vádolta az elnököt, hogy csupán az előző kormány politikáját folytatja. És akkor mi van? Mi az, ami zavarja a jobboldalt? Természetesen az, hogy Sheinbaum miért képviseli a folytonosságot. Azt állítják, hogy Andrés Manuel még mindig a háttérben mozgatja a szálakat. Ez hazugság, aljas és közönséges rágalom.
Hogyan nézett ki a Sheinbaum-kormány első néhány hónapja?
Először is át kellett szerveznie a kormányt. Ez talán egyszerűen hangzik, de a vártnál bonyolultabb volt. Ez annak is köszönhető volt, hogy az ország déli részén megvalósuló nagy infrastrukturális projektek, amelyeket Andrés Manuel hivatali ideje alatt kezdeményezett, drágábbak lettek az eredetileg tervezettnél: a gátak, a maja vonat, a tengerentúli folyosó és így tovább. Ezekre a projektekre, amelyek a déli területek fejlődését hivatottak beindítani, először az ország általános költségvetésében kellett pénzt szabadítani. Ugyanakkor az oktatás és az egészségügy kiváltságos finanszírozását is garantálni kellett – ez a szó legjobb értelmében vett progresszív politika egyik legfontosabb kihívása. Több tucat párhuzamos állami struktúrát kellett egységesíteni, hogy olyan egészségügyi rendszert lehessen létrehozni, amely valóban minden mexikói számára ingyenesen elérhető. Végül is a bürokrácia. Januárban a kormány minden bizonnyal el fogja fogadni a végleges formáját. Akkor a saját szándékai is felismerhetőbbé válnak, gondolom. Természetesen még mindig sok a tennivaló.
A nagy infrastrukturális projektek mellett a média különösen az igazságügyi reformot kritizálta. A bírák közvetlen választását úgy állították be, mint ami veszélyezteti az igazságszolgáltatás függetlenségét …
A vita tavaly kezdődött. Ma már több törvény is született a témában. A régi igazságszolgáltatási rendszer rendkívül rothadt, ezért volt alapvető fontosságú, hogy megszabaduljunk tőle. A probléma nem csak az volt, hogy néhány bíró korrupt volt, és akadályozta a nyomozást, hogy megvédje a nagyvállalkozókat a kártól, vagy hogy megvédje a korruptakat és a drogkereskedőket.
Tehát amikor jövőre megválasztják az első bírákat, a régi államapparátus képviselőinek támadásai valószínűleg súlyosabbak lesznek. Ennek hátterében egy olyan konzervativizmus áll, amely Mexikóban teljesen megbukott. Képviselői elvesztették politikai iránytűjüket, és hanyatlásnak indultak. Csak a médián keresztül gyakorolnak továbbra is hatalmat. Számunkra, baloldaliak számára ez azt jelenti, hogy fokoznunk kell erőfeszítéseinket ezen a területen. Az állami média, mind a televízió, mind a rádió mindig is fontos volt. Most még fontosabbá válhatnak.
Érdekes módon a López Obrador és most Sheinbaum kormányainak, a nagyszabású projekteknek vagy akár egy épülőben lévő állítólagos autoriter rendszernek a kritikája gyakran hasonlóan hangzik – függetlenül attól, hogy balról vagy jobbról érkezik.
Pokolian sok idióta és elmebeteg él ezen a szaros bolygón. A kritika nem sokat ér, ha nem kapcsolódik javaslatokhoz. Nem elég panaszkodni, bár szerintem ez teljesen jogos. Az elmúlt hónapokban egyetlen olyan kritika sem érkezett a jobboldalról, amelynek célja a javítás, az előrelépés vagy a korrekció lett volna. A nagy magánmédiumok feletti ellenőrzésük azt eredményezte, hogy a jobboldalról érkező kritika teljesen banális, üres és tele van álhírekkel és sértegetésekkel. Nem látok egyetlen javaslatot sem a nem kormányzati baloldal – ha úgy tetszik, a radikális baloldal – részéről, bár meg kell mondani, hogy Mexikóban ez a baloldal eltűnőben van, és rendkívül csekély befolyással rendelkezik.
Ha már a javaslatoknál tartunk: Mexikóvárosban például vannak olyan projektek, amelyek most nemzetközi precedenst teremtenek. Például az „Utopías”, a kultúra, a szociális ügyek és a gondozás központjai. Ezeket a baloldali szociál- és kultúrpolitika helyszíneiként hozták létre egy marginalizált kerületben. Az ötlet mostanában terjed. Buenos Aires tartomány peronista kormányzója, Axel Kicillof több ilyen központ felállítását tervezi Argentínában. Mitől olyan különlegesek az „Utopíák”?
Az „Utopías” érdekessége az volt, hogy látszólag kulturális projektként jöttek létre. Múzeumok, kulturális központok, szórakozóhelyek és sportlétesítmények voltak. De mindegyiknek volt egy szerves társadalmi struktúrája. Az „Utópiák” nyilvános kínálatot biztosítanak azok számára, akiknek egyébként kevés van. Egy olimpiai uszoda egy olyan környéken, ahol egyébként nem volt víz. Lehetőség volt közös mosógépekre, közös konyhákra, biogazdálkodásra és hatalmas területekre a bölcsődék számára. Összességében nemcsak egy nagy kulturális központ jött létre, hanem egy új típusú szociális központ is, amely több szabadidőt adott a nőknek. Ez áttörte a nők otthonhoz kötött szerepét. Ez egy sokkal szociálisan nagyvonalúbb projekt lett. Az „Utopías” modell nagy sikerrel működik. És utánozzák is. Sok „utópiánk” lesz, nem csak Mexikóban.
Mexikó északon határos az Egyesült Államokkal. Ez a közvetlen szomszédság problémákat hoz magával, többek között a mexikói belpolitika számára is. Donald Trump januárban lép hivatalba Washingtonban, és máris kemény intézkedésekkel fenyegette meg Mexikót: magasabb vámokkal, a bevándorlók kitoloncolásával stb. Ön azt mondja, nem tartja sokra a jövőbeli politikáról szóló spekulációkat. Trump és Sheinbaum azonban már kapcsolatba kerültek egymással. Hogyan fog alakulni a két ország kapcsolata?
Van egy mexikói mondás, amely szó szerint így fordítható: a varangyok határozzák meg, hogyan dobálják a köveket. Trumpnak alaposan meg kell gondolnia, hogy kivet-e vámokat a mexikói importra. Az USA Mexikóban termelő autógyártói – azaz a Ford és a General Motors – meg fogják neki csóválni a fejüket, és azt fogják mondani: eszébe se jusson vámokat kivetni ránk, mert mi észak-amerikai nagyvállalatok vagyunk. Másrészt felmerül a kérdés, hogy Trumpnak valóban érdeke lehet-e, hogy bezárja az ajtót a mexikói avokádó- és citromipar importja előtt. Tényleg azt akarja kockáztatni, hogy egy ilyen intézkedés után öt nappal káosz uralkodjon az amerikai szupermarketekben? Ha azonban Trump a fenyegetéseit tettekkel követné, akkor a mexikói kormánytól kimért, de szigorú és komoly választ kellene várnia.
A migrációval kapcsolatban még nem tudni, hogy az amerikai kormány milyen nyomást fog ténylegesen gyakorolni Észak-Amerika területén. Ez fogja meghatározni, hogy Mexikó számára mennyire lesz fontos a határzáraknál megállított hullámok megfékezése. Ha az USA általi üldöztetés fokozódik – márpedig ez nagyon valószínű -, és a határokat amerikai részről hatékonyabban zárják le, akkor a menekültkaravánok is valószínűleg kisebbek lesznek.
Trump azzal a váddal is indokolja a Mexikó elleni fenyegetéseit, hogy a migránsokkal együtt különösen sok kábítószer is átjön a határon. Évek óta bírálják az USA drogpolitikáját.
A mexikói kormány nyolc államban folytat háborút a drogbandák ellen. És a „háború” itt tényleg a megfelelő kifejezés, katonai beavatkozásról van szó. Mi ugyanezt a fellépést követeljük a határ túloldalán lévő maffiaszervezetek ellen. A mai napig halottakkal fizetünk azért, hogy önök tömegesen fogyasztanak, miközben a felelősök félrenéznek, a Los Angeles-i drogátrakó központokat nem szabályozzák, és az USA területén lévő maffiastruktúrákat nem vonják felelősségre.
A drogbandák elleni háborút csak több szinten lehet megoldani. Egyrészt arról van szó, hogy a fiataloknak alternatívát kell kínálni a könnyű, gyors és kockázatos drogpénzzel szemben. Ez a társadalmi szint, és kétségtelenül a legérdekesebb, és az, amelyik különösen mélyre hatol. A második a katonai szint. És van egy harmadik, a pénz szintje: „Kövesd a pénzt – kövesd a pénzt”. Az a pénz, amelyet a drogbandák az észak-amerikai fogyasztóknak történő dollárban történő eladással termelnek, nagy vagyonok formájában térül meg. Itt Mexikóban a pénzt aztán tisztára mossák, a korrupt tisztviselők és korrupt bírák bűntársaiként. És ezt a pénzt aztán a drogháborúhoz szükséges fegyverek megvásárlására fordítják: a drogbandák kezében lévő, Houston melletti írószerboltban vásárolt legmodernebb fegyverek – például 30-06-os kaliberű géppisztolyok -. Ez a tényező fontos: a fegyverek szabad mozgása. Ez is része annak a gonosz játéknak, amelyet az USA a drogpolitikájában játszik.
Ön az új kormány alatt a mexikói FCE kulturális alap igazgatója is. Mi áll a rövidítés mögött?
A Fondo de Cultura Económica, FCE, különbözik a német Goethe Intézettől; ez egy vegyes szervezet. Elsősorban egy kiadó, de ugyanakkor több is kell, hogy legyen: könyvkiadó, de egyúttal kereskedelmi hálózat is, hogy a könyvet eljuttassa oda, ahová egyébként nem jutna el. Ráadásul a Fondo egy transznacionális szervezet, valószínűleg az egyetlen transznacionális baloldali vállalkozás ezen az átkozott bolygón. Elérjük Argentínát, Chilét, Ecuadort, Perut, Kolumbiát, Guatemalát és így tovább. Az egyik legfontosabb feladat az olvasás népszerűsítése a lakosság körében.
De ez még mindig elsősorban bürokratikus szervezetnek hangzik. Mennyire érzed ott jól magad?
Az a vicces, hogy nem érzem magam egy intézmény részének. Egy őrült projekt részének érzem magam, amely anarchokommunistább, mint én. Valószínűleg ritkán találni ilyet, de nálunk ez a helyzet. Több millió ingyenes könyvet tettünk elérhetővé a lakosság számára. Milliókat. Csökkentettük a könyvek árát. Könyvesboltok hálózatát hoztuk létre, amelyek az egész országot és Latin-Amerika nagy részét lefedik. Olyan mobil könyvesboltokat hoztunk létre, amelyek még a legtávolabbi falvakba is eljutnak. Több száz könyvvásáron veszünk részt. 20.020 önkéntesekből álló olvasóklubot hoztunk létre. Évente számos könyvet adunk ki. Amikor megkérdezik tőlem: „Hol van a baloldal?”, azt válaszolom: itt van. Szerepemmel része vagyok ennek a baloldalnak, amely López Obrador hivatalba lépésekor kezdődött, és most Sheinbaum alatt folytatódik.
Miért olyan fontos az olvasás?
Ez a kérdés kulcsfontosságú. Mindannyian, akik olvasunk, tudjuk ezt, és nehéz elmagyarázni a nem olvasóknak. Tudjuk, hogy az olvasás összehasonlító képet ad a rajtunk kívüli világról, hogy beüt egy látásmódot arról, amit nem élünk meg, ami nem vagyunk, amink nincs. Olyan városokat mutat meg, ahol még sosem jártál, és olyan élményeket, amelyeket még sosem éltél át. Tükörképek. Ugyanakkor a szórakozás egy olyan formája is, amely mélyen társadalmi jellegű. Az olvasó szórakoztatása az a személy, aki fejben konstruálja a szöveget, és nagyon különleges mélységgel bír.
Úgy gondoljuk, hogy minél több olvasót termel egy társadalom, annál több kritikus szellemet termel. Egyáltalán nem érdekel, hogy az emberek digitálisan vagy analóg módon olvasnak. Nem érdekel, hogy cigarettapapírra nyomtatjuk-e a könyveket, és utána el kell szívni őket. Hangoskönyveket készítünk kétnyelvű őslakos közösségek számára, és közösségi rádióállomásokon keresztül terjesztjük őket. Olyan helyekre megyünk felolvasó körutakra, ahová még egyetlen könyv sem jutott el. És ebben az értelemben van egy folyamat. A Fondo Mexikó átalakulásának egyik fegyvere. Nem teszünk úgy, mintha ártatlanok vagy politikailag objektívek lennénk.
Interjút készített: Torge Löding és Frederic Schnatterer
Forrás: JungeWelt
